Magyar orvosok futnak versenyt az idővel, hogy kevert valóságú szemüvegükkel forradalmasítsák a műtéteket

Móga Kristóf általános sebész Budapesten, a betegközpontú orvoslás mellett az innovatív technológiák is érdeklik. Posztgraduális tanulmányait VR-, AR- és MR- (azaz virtuális, kiterjesztett és kevert valóságos) technológiákról végezte Norvégiában és Kanadában, akkor pattant ki a fejéből egy medtech, azaz orvostechnológiai startup ötlete. Az érdekelte, hogy a sebészetben és a manuális készségfejlesztésben hogyan lehetne alkalmazni a technológiát, távlati célként a betegellátást javítva és a műtéti biztonságot növelve.

Az ötletét beadta a Hungarian Startup University nevű programra, ahol nyert. Csapattagokat verbuvált, tavaly augusztusban pedig megalapította a HoloSapiens nevű céget. Június elején egyik kollégájával, Jason Sparksszal beszélgettünk a ViennaUP nevű bécsi startupfesztiválon.

Hogy került Móga Kristóf csapatába?

Van egy szabadon választható kurzus, aminek Hungarian Startup University program a neve. Erre PhD-sek és hallgatói jogviszonnyal rendelkező egyetemisták, főiskolások is jelentkezhetnek. Az első félévben megtanuljuk a startupvilág alapjait, a második félévben pedig csatlakozhatunk egy nyertes ötlethez vagy pályázathoz. Miután Kristóf ötlete nyert a Hungarian Startup Universityn, interjúztatni kezdett, és kiválasztotta az ötfős csapatát. Amikor összeállt a csapat, Kristófnak és nekem PhD-s jogviszonyunk volt, a többieknek hallgatói. A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán végeztem orvosként, most az Anatómiai Intézetben oktatok és kutatok anatómusként; a csapatban van még fogorvos, mechatronikai mérnök – ő a fejlesztő – és közgazdász.

Hogy néz ki a technológia?

Három fő lépcsőnk van. Az első az oktatásfejlesztési projekt: ezzel a 3D látásmódot nagymértékben igénybe vevő tantárgyakhoz – mint az anatómiai oktatás – szeretnénk segítséget nyújtani az egyetemeken.

A második lépés a skill training, azaz képességfejlesztés, ami orvosi egyetemeken is alkalmazható vagy akár rezidenseknek, orvosoknak továbbképzésre: ez leginkább a manuális készségek fejlesztésére irányul.

A harmadik lépcsőnk jelenleg még futurisztikusabbnak tűnhet: amikor a sebészeti eljárások során használnánk a vegyes valóságú szemüveget, kivetíthetjük vele a betegre a saját MR-, CT- vagy ultrahangképeit a műtét közben, ami navigációs és döntéstámogató segítséget nyújthat a beavatkozás során.

Jelenleg az oktatásfejlesztési-anatómiai program és a műtéti navigációs megoldás alapja van kész.

A legnagyobb áttörést vélhetően a harmadik lépcső hozná. Hogyan kell elképzelnie ezt egy laikus embernek? Mi történne műtét közben? Hogyan szolgálná ez a technológia az emberiség javát?

Két nézőpontból is meg lehet ezt közelíteni: van például egy tapasztalt sebész, aki épp májat műt. A májnak van egy érrendszere, ami egyénenként kicsit eltérhet, mert az anatómia szigorú ugyan, de vannak egyéni variációk. A sebész biztosra szeretne menni, hogy nem vág át egy nagyobb eret például egy májlebeny-eltávolítás során. A műtősök segítenek felrakni a szemüveget az orvosra, amivel a CT-képet a májra lehet vetíteni. Kirajzolódnak az érhálózatok, az orvos megbizonyosodik róla, hogy nem fogja átvágni az eret, így csökkentve a melléksérülés és a szövődmények esélyét. A másik eset az, amikor a rezidens az első műtétjeit végzi, és még nincs széles körű tapasztalata: már rögtön a műtéti munka elejétől tud a szemüveg navigációs és döntéstámogató segítségére támaszkodni, például a szervek, a szöveti összefüggések, az erek lefutása kapcsán, amiket a szemüveg segítségével rávetítünk a szervre.

Egyszerre lenne ez modellező program és a konkrét gyógyászatban is használható?

Igen, és a végső cél az, hogy a mindennapi műtéti gyakorlat része legyen.

Az orvostanhallgatók gyakorlatszerzését hogyan segítené a technológia?

Az első lépcső, vagyis az anatómiai projekt azért született, mert az orvostanhallgatók nem tudják hazavinni a kadávert, azaz a tetemet, amin boncolnak. Ezen tanulják az izmokat, az ereket, az idegeket. Ezzel a technológiával a háromdimenziós elképzelési képességeiket tudják fejleszteni a bonctermi oktatáson kívül, így ez egy kiegészítő oktatástechnikai eszköz.

A képességfejlesztést – ami a második lépcső – úgy lehet elképzelni, hogy van előttünk egy fizikai modell, és a szemüveg is rajtunk van. Ahogy végezzük a fizikai modellen a beavatkozást, adatokat tudunk gyűjteni, például hogy milyen mélyre szúrtuk be a tűt. Ebből következtetéseket tudunk levonni, mondjuk, hogy „itt túl mélyre mentél, ott túl felületes voltál”. A fizikai modellt egy 3D nyomtatott modellként kell elképzelni, ami, mondjuk, egy gerincoszlop, egy törzs vagy egy alkarrészlet. A foglalkozás után a kapott adatokat ki tudjuk értékelni, és ez azért jó, mert így nyomon követhető, hogy az egyes foglalkozások után van-e készségfejlődés, csökkennek-e a hibák.

Hány lépés választja el önöket az indulástól?

A jogi és a technológiai háttér. Ez teljesen új technológia, így az engedélyeztetések folyamata hosszú lehet. Emellett nagyon nagy pontosság szükséges a műtétek során – akár egy milliméternyi eltérés is nagy gondot okozhat. Ezért eleinte az anatómiai részt és a képességfejlesztő megoldások fejlesztését célozzuk meg, mert ezek belátható távolságban vannak.

Ha majd elkészül, kiket céloznak meg a technológiával?

Most az anatómiai programmal alakítunk ki kapcsolatokat magyar egyetemekkel. A képességfejlesztő lépcsőfoknál már több ajtó kinyílhat, mert beszállhatnak a magáncégek is, a magánorvosképzés, fogászati továbbképzések stb. Az első képességfejlesztő tréningünk épp egy fogászati implantológiával lesz majd kapcsolatos. A mi technológiánk képezhetné az implantológia egy részét.

Van más felhasználási területe a technológiájuknak? Mondjuk, a formatervezés vagy az építészet.

Nagyon széles a lehetőségek tárháza: például a művészetekben a modelleket lehetne helyettesíteni a szemüveg segítségével. Az építészetben, a számítógépes játékoknál is nagy a potenciál. Mondjuk, megvan egy tervezet, és nem papírral megy ki a helyszínre a főépítész, és próbálja odaképzelni az épületet, hanem felveszi a szemüveget, és a tervek három dimenzióban jelennek meg a helyszínen. Ennek megfelelően tud utána módosítani.

Erre azt mondaná egy laikus, hogy ez olyan, mintha felvenne az építész egy VR-szemüveget.

Valóban keveredik a kettő a köztudatban:

a VR az, amikor teljesen kizárjuk a külvilágot, és nincs vele semmilyen kapcsolatunk. A kiterjesztett valóság, vagyis az AR során viszont rajtunk van a szemüveg, de a való világot látjuk magunk körül, miközben megjelenik egy virtuális elem. És ezzel a virtuális elemmel tudunk mi interakciót létrehozni,

meg tudjuk fogni, lehet nagyítani vagy kicsinyíteni, forgathatjuk, arrébb helyezhetjük, ha rákattintunk, új ablak jelenik meg információval – mint kevert valóság. Tehát van egyfajta interakció a vizuálisan megjelent tartalommal, és ez valós időben történik a valós térben.

A virtuális valóságoknak, mint gyűjtőfogalomnak, most nagy keletjük van a turizmusban, például amikor a Colosseumnál felveszi a látogató a szemüveget, és meg tudja nézni, hogy nézett ki a helyszín a múltban. Egy hittantanár azzal keresett meg minket, hogy hogyan tudnánk a hittant érthetőbbé tenni az oktatás során.

Az oktatás és az új technológiák összefűzése amúgy is egyre égetőbb kérdés.

Volt is olyan szándék, hogy nyitnánk a középiskolák irányába, ott a természettudományokat lehetne tanítani így. Például hogy a diákok a sejt felépítésének tanulásakor szedjék szét és rakják össze a sejtalkotókat. Csomó olyan tendenciáról olvastunk, hogy a mostani generációnál egyre nagyobb a szakadék az oktatók és a fiatalok között, nem ugyanazt a nyelvet beszélik, ezért nem értik egymást. Azt találtuk több helyen is, hogy az a kulcs, ha minél jobban bevonjuk őket, és próbáljuk lekötni a figyelmüket. Nagyon sok inger éri a gyerekeket, és ha ezeket az ingereket nem adjuk meg nekik, és nincsenek bevonva, akkor nem lesz meg az oktatásban a közös hang.

Hasonló megoldás pár éve már létezik a világban, vannak például a YouTube-on demóvideók. Az eddig létező technológiákhoz képest miben más az önök projektje?

Az biztos, hogy Amerikában van egy konkurenciánk, ők gerincműtétekre specializálódtak. Itthon próbáltuk feltérképezni, és nem vagyok biztos benne, hogy van hasonló kezdeményezés. Amiben nagyon eltérünk a versenytársunkhoz képest, az az, hogy nagyobb spektrumot próbálunk lefedni az oktatási alapoktól egészen a műtétekig.

A technológiát a HoloLens 2, a Microsoft által kifejlesztett és gyártott vegyes valóságú, fejre szerelhető kijelző működteti. Ez elég drága, 3500 dollár. Gondolkodtak esetleg olcsóbb hardveren helyette?

Gondolkodtunk, de a medtech és főleg a betegellátás-fejlesztési területen a HoloLens terjedt el leginkább az átlátszó kivetítője miatt. A Meta Quest VR-szemüveg például olcsóbb lenne, de nem minden megoldásban lenne használható a valós környezet kizárása miatt. Még a frissen megjelent Apple Vision Pro AR-ként értékesített VR-szemüveg képi minősége sem elegendő ehhez, hogy ne károsodjon a 3D tájékozódási készség a használata során.

Vannak merész terveik a piacra lépés időpontjáról?

Azt szeretnénk, hogy az év végére meglegyenek az első eladott oktatásfejlesztési programjaink az anatómia tárgyából. A jövő évet több manuális képességfejlesztő tréning kifejlesztésének és értékesítésének szentelnénk.

Ez az orvosi startupok között gyorsnak vagy lassúnak számít?

A medtechfejlesztés köztudottan jóval lassabb, mint az IT legújabb vívmányainak alkalmazása más területeken. A magunk fejlesztését közepesnek mondanám, a lehetőségeinknek megfelelően haladunk, és próbáljuk elérni, megtenni a legtöbbet.

Mekkora ilyenkor a verseny a világ különböző pontjain párhuzamosan pont ezen a témán dolgozó startupokkal?

Biztos, hogy van verseny, mert egyre többen foglalkoznak ezzel a területtel, főleg kutatási körökben, prototípusok fejlesztésével.

A legnagyobb vetélytársunk az idő, azzal futunk versenyt. Amit mi el szeretnénk érni, az biztos, hogy meg fog valósulni, a kérdés csak az, hogy mikor, és hogy vajon általunk-e.

Ez a jövő, és ezt nem lehet kikerülni.

Mennyibe kerül majd a termék?

Még nem fix a megoldásunk árazása, de csomagajánlatokban kb. öt-hétezer euró környékén mozogna per év.

A most futó bécsi startupfesztiválra, a ViennaUP-ra hogyan kerültek?

Tavaly részt vettünk a Startup World Cup Hungary versenyen, és ott a húsz versenyző csapat közül másodikok lettünk; az egyik díjunk az volt, hogy résztvevőként kiutazhattunk San Franciscóba a Startup World Cup világdöntőjére. Különdíjazottként pedig a mostani bécsi startupfesztiválon vehetünk részt, ahol szabadon látogathatunk workshopokat, és egy pitch keretein belül bemutathatjuk a fejlesztésünket szélesebb és nemzetközi hallgatóságnak.

Hogy sikerült?

Úgy érzem, hogy a pitch összességében jól sikerült, az időkeretet nem léptük túl. Ilyenkor három perc áll rendelkezésre prezentálni az ötletünket, ami során ezeket a területeket érinteni kell: problémafelvetés, a termékünk egyszerű és érthető leírása, piacfeltérképezés, versenytársak, üzleti modell, piacra lépési tervek és csapattagok bemutatása. Ezt mind nagyon nehéz beépíteni ilyen rövid időbe, pontosan meg kell előre tervezni, hogy mikor mit mond az ember. Miután az elmondandó szöveg kikristályosodott, utána rengetegszer el kell gyakorolni az éles bevetés előtt, hogy biztos beleférjünk az időbe, de ne hadarjunk. Ilyenkor körülbelül még minimum tízszer történik módosítás az eredeti szöveghez képest. A pitch után szerencsére többen is jöttek érdeklődni a projekt jövőjéről, illetve az esetleges együttműködési lehetőségekről.

A ViennaUP harmadik napján beszélgetünk. Volt eddig olyan téma, aminek valamely eleméből sokat profitáltak?

Egyelőre specifikusan nem sokat, de az nagyon látszik, hogy nagyon sok startup van egészségügyi területen, és az osztrák startupversenyt is egy egészségügyi startup nyerte. Az egyik beszélgetés meg azt erősítette meg, hogy a mesterséges intelligencia köztünk van, nem mehetünk el mellette, a technológia fejlődik, ezt el kell fogadni, és adaptálódni kell hozzá. Ma szerintem a legnagyobb üzenet az, hogy ezt vagy megszokjuk, vagy nincs más.

(A bécsi ViennaUP fesztiválról hamarosan még egy cikket olvashatnak a Telexen.)